2008. december 15.
A József Attila Művelődési és Konferencia Központ klubtermében rendezett kiállításmegnyitón megjelent vendégeket először Csomorné Dávid Anikó, az intézmény megbízott igazgatója köszöntötte, majd Pászti Szabó Zoltán és Makuch Mihály, az Athéné Alkotókör irodalmi csoportjának tagjai mondták el saját versüket. Ezután Bottyán Katalin, az Athéné képzőművészeti vezetője nyitotta meg a kiállítást, mutatta be a művészt és műveit.
Részlet a megnyitó beszédből: "A tájak, csendéletek aprólékos gonddal megfestve: a lélek tájain járunk. Egy világ ez, amit a művész vágyai, szépérzéke alapján létrehoz, egy olyan világ, ami KELL. Szükséges az emberi élethez. Egy saját világ, amit a művész a külvilág elé tár: a képek az ünnepélyes rendet, a maximális összeszedettséget tükrözik és egyfajta lezártságot sugallnak. Akaratlanul is régi családi fotográfiák jutnak az ember eszébe róluk, idők távolába tekintő pillanatnyiságukkal, holott Oláh Ferenc képei színesek, és alig van rajtuk ember. Az alkalom, amikor alkot, láthatóan a rendezett pillanatnak van szentelve. Hogy mennyire napi szükséglet ez, azt a kiállított képek mennyisége is mutatja. Ezt az egyöntetűséget látva a szemlélőben azonnal megszólal az ügyeletes kisördög és kérdi: mi ez a sok tábla és vászon? Tán csak nem függöny a lélek ablaka előtt? Ha igen, mi van mögötte? Zene, csönd, aggodalom, játék? Választ esetleg az absztraktoktól kapunk: ezek beszélnek azon a nyelven, amit csak a beavatottak értenek. Sok tüske van itt, ugyanakkor mély harmónia. A Titkok ismerete párosítva a színek szeretetével, és a kettő között közvetít a mesterségbeli tudás...
A megnyitó beszéd után újra két vers, végül kedves szokás szerint baráti vendéglátás következett. Külön emelte az este fényét, hogy Pászti Szabó Zoltán költő itt vehette át az Irodalmi Rádió versírópályázatán elért eredményéért az emléklapot, és szintén itt tudtuk átadni díját és oklevelét a Szabadság és Sorsszerűség című megyei képzőművészeti pályázat negyedik helyezettjének, B. Gedeon Hajnalkának.A József Attila Művelődési és Konferencia Központ klubtermében rendezett kiállításmegnyitón megjelent vendégeket először Csomorné Dávid Anikó, az intézmény megbízott igazgatója köszöntötte, majd Pászti Szabó Zoltán és Makuch Mihály, az Athéné Alkotókör irodalmi csoportjának tagjai mondták el saját versüket. Ezután Bottyán Katalin, az Athéné képzőművészeti vezetője nyitotta meg a kiállítást, mutatta be a művészt és műveit.
Részlet a megnyitó beszédből: "A tájak, csendéletek aprólékos gonddal megfestve: a lélek tájain járunk. Egy világ ez, amit a művész vágyai, szépérzéke alapján létrehoz, egy olyan világ, ami KELL. Szükséges az emberi élethez. Egy saját világ, amit a művész a külvilág elé tár: a képek az ünnepélyes rendet, a maximális összeszedettséget tükrözik és egyfajta lezártságot sugallnak. Akaratlanul is régi családi fotográfiák jutnak az ember eszébe róluk, idők távolába tekintő pillanatnyiságukkal, holott Oláh Ferenc képei színesek, és alig van rajtuk ember. Az alkalom, amikor alkot, láthatóan a rendezett pillanatnak van szentelve. Hogy mennyire napi szükséglet ez, azt a kiállított képek mennyisége is mutatja. Ezt az egyöntetűséget látva a szemlélőben azonnal megszólal az ügyeletes kisördög és kérdi: mi ez a sok tábla és vászon? Tán csak nem függöny a lélek ablaka előtt? Ha igen, mi van mögötte? Zene, csönd, aggodalom, játék? Választ esetleg az absztraktoktól kapunk: ezek beszélnek azon a nyelven, amit csak a beavatottak értenek. Sok tüske van itt, ugyanakkor mély harmónia. A Titkok ismerete párosítva a színek szeretetével, és a kettő között közvetít a mesterségbeli tudás...
Szöveg: Bottyán Katalin, Fotó: Viszkok Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése